Ez nem az informatika világa, de ennyi még belefér a blogba!
Bár az infomentors.hu alapvetően a programozásról és a technológiáról szól, úgy gondolom, ez a téma mégis abszolút ideillik. A közös kapocs a környezettudatosság és a mérnöki, tudatos szemlélet. Nyakunkon a szezon, rengetegen ülnek elektromos kerékpárra, és elszomorít, amikor azt látom, hogy sokan 1-1,5 év után dobják ki az akkukat a kukába, mert idő előtt tönkrementek.
Szeretném megosztani a saját, évek alatt kikísérletezett tapasztalataimat, hogy ti is hosszú távon, gazdaságosan tudjátok üzemeltetni a bringáitokat. Nem elméleti marketingszöveget hoztam, hanem a kőkemény mindennapi gyakorlatot: a családban egy 18 éves, elnyűhetetlen Tornado TRD-033 (ebben 2 éves hagyományos ólomsavas szett van) és egy fél éves, modernebb Ztech ZT-06 (ezt már a legújabb grafén-technológiás akkukkal vettem) teljesít szolgálatot.
A saját módszerem, amivel a 100 kilós súlyom és a napi szintű, meredek (akár 10-14%-os) hegyi emelkedők ellenére is formában tartom a z akkumulátorokat.
1. Menet közbeni diagnosztika. Miért szereltem fel voltmérőt?
Nem bízom a gyári, csíkos töltöttségjelzőkben, mert azok csalnak. Szereltem a bringára egy fix voltmérőt, így pontosan látom, mi történik menet közben.
A teljesen feltöltött 48 V-os rendszerem (ami 4 darab 12 V-os akku sorbakötve) két nap állás után is stabilan 51,6 V-ot mutat. Ez a kiindulási alap. Amikor egy húzós hegyi szakaszon odalépek neki a 120 kilómmal, a feszültség pillanatszerűen leesik 46,2 V-ra. Sokan ilyenkor megijednek, hogy tönkrement az akku. Pedig ez puszta fizika (terhelés alatti feszültségesés). A lényeg az, ami utána történik: amint felérek a dombtetőre és megszűnik a terhelés, a nyugalmi feszültség szinte azonnal visszamászik 50,6 V-ra. Ez a regeneráció a bizonyíték arra, hogy a celláim kémiája teljesen egészséges és nincs belső zárlat.
2. Félévente ajánlatos a manuális balanszolás
A soros kötés legnagyobb átka, hogy a gyári 48 V-os töltő csak az egészet látja egyben. Idővel a négy akku óhatatlanul elcsúszik egymástól. Az egyik már 14,8 V-on pezseg és túltöltődik, a mellette lévő meg csak 13,6 V-ot kap, így tévesen lekapcsol a töltő, az utóbbi pedig elkezd szulfátosodni.
Hogy ezt kivédjem, félévente egyszer teljesen szétkötöm az akkukat, és egy minőségi, mikroprocesszoros vezérlésű autós akkutöltővel egyenként, külön-külön töltöm fel őket 100%-ra. Ezzel manuálisan kiegyenlítem (balanszolom) a feszültségszinteket, gyakorlatilag „legyalulom” az eltéréseket. Ezt a törődést a 2 éves ólmos szettem is hálásan köszöni.
3. A bekötés és a fizikai elrendezés trükkje
Nagyon nem mindegy, hogyan kötjük össze a láncot. Tapasztalatom szerint szigorúan oda kell figyelni a szimmetriára: először az egymás mellett álló akkukat kötöm össze, majd a szembenállókat, és végül köztük zárom be a 48 V-os kört.
Ha a rövid áthidaló kábelek hossza vagy keresztmetszete nem egyforma, az mikroszkopikus ellenállás-különbséget okoz. A hegyi menetnél fellépő nagy áramfelvétel mellett ez a pici eltérés azonnal felborítja a cellák egyensúlyát, és megnyitja az utat az idő előtti elhasználódás felé.
4. Így vészeljük át a telet! (Tárolás:15 fokos helyiségben)
A Ztech-et használom napi ingázásra a munkahelyére (3,5 km oda, 3,5 km vissza, dombos részekkel). De, húztam egy határt. 0fokalatta bringák pihennek. A fagyban történő terhelés és – ami még rosszabb – a fagyos akku töltése az ólmos és grafénes rendszerek biztos halála.
Nálunk a téli tárolás egy fagymentes, nagyjából 15 °C-os helyiségben történik, de nem hagyom őket „téli álmot aludni”:
- Havonta egyszer előveszem őket egy kíméletes, kb. 1 kilométeres karbantartó körre, csak hogy átmozgassam a lemezeken a kémiát.
- A kör után visszatolom a 15 fokos helyiségbe, és szigorúan megvárom, amíg az akkuk újra átveszik a szobahőmérsékletet. Hideg akkut soha nem teszek fel tölteni!
- Amikor a töltő zöldre vált, még hagyom rajta jó 40-60 percig, mert a töltőm ilyenkor végzi el a rendkívül hasznos csepptöltési (kiegyenlítő) fázist.
Grafén összehasonlítása a Hagyományos Ólom akkuval
– Mit vettem észre?
A fél éves Ztech ZT-06 grafén-adalékos akkujaival mérföldekkel könnyebb az élet. Érezhetően alacsonyabb a belső ellenállásuk, a hegyi menet után sokkal kevésbé esik vissza a feszültségük, és ugyanazon a távon lényegesen kevesebb utántöltést igényelnek, mint a Tornado hagyományos ólmos tömbjei. Ráadásul egyáltalán nem melegszenek, még a keményebb szakaszok után sem érik el a 40 fokot. Viszont, a fenti féléves egyenkénti töltést és a téli kímélést náluk is pontosan ugyanúgy megcsinálom. Ezzel a módszerrel a grafénes szettből simán ki fogok hozni 3-4 évet.
A lényeg: az elektromos kerékpár meghálálja a műszaki tudatosságot. Ha nemcsak nyúzod, hanem figyeled a számait és megadod neki ezt a minimális törődést, az akkumulátoraid az elvárt élettartam többszörösét fogják bírni.