C programozás II. lecke: Változók, adattípusok és formátumspecifikátorok

A Pythonnal ellentétben a C nyelvben kötelező előre megadni a változó típusát, amikor létrehozzuk (deklaráljuk). A memóriában a típus alapján különül el a megfelelő méretű tárhely az adatok számára.

1. Alapvető adattípusok

A leggyakrabban használt típusok, amelyekkel a kezdeti feladatok során dolgozni fogunk:

• int: Egész számok tárolására (pl. 10, -5).
• float: Egyszeres pontosságú tizedes törtek (vessző helyett ponttal elválasztva).
• char: Egyetlen karakter tárolására alkalmas típus (mindig aposztrófok közé zárva, pl. 'A').

2. Kiíratás formátumspecifikátorokkal

A C nyelvben a `printf()` függvénynek nem adhatunk át közvetlenül egy változót úgy, hogy hozzáfűzzük a szöveghez. Meg kell határoznunk egy helyőrzőt (formátumspecifikátort), ami jelzi a gépnek, hogy milyen típusú adatot kell oda behelyettesítenie.

• %d – egész számok helyére
• %f – tizedes törtek helyére
• %c – karakterek helyére

int x = 5;
float y = 3.14;
printf("Az egesz szam: %d, a tizedes: %.2f\n", x, y);

3. Formázási trükkök: Tizedesjegyek és sortörés

A tizedes törtek kiírásakor a gép alapértelmezetten hat tizedesjegyet jelenít meg (pl. 3.140000). Ha ezt korlátozni akarjuk, a százalékjel és a típusjel közé be kell szúrni a pontot és a kívánt jegyek számát (a %.2f pontosan két tizedesre kerekít). A kimenet átláthatóságát a \n vezérlőkarakter biztosítja, amely a szövegen belül bárhol képes sortörést végrehajtani.